Gemenci vadfotózás

2019. április 18-án elmentünk Gemencre Krizák István barátunkhoz. A keselyűsi parkolóban találkoztunk. Onnan az autójával mentünk tovább. A kocsiját a töltés mellett hagytuk, onnantól sétáltunk. Odaértünk, és elkezdtük összeszerelni a sátrat és a felszerelést. Kb. 15 perc múlva megérkezett az első vendég, egy fácán kakas.

Miután a fácán elment megérkezett a fogat, mely szórja a vadaknak a kukoricát. Tíz perc után továbbállt.

4 perc múlva meg is érkezett az első vaddisznó. Igen zavartan viselkedett, evett egy keveset, majd elment a fogat után.
Fél óra múlva jött négy gímszarvas, egy tehén és három borja. Ők egy pár percig táplákoztak, majd visszahúzódtak az erdőbe.
15 percre rá megjött a konda. Csíkos kismalacokkal és nagy kocákkal. 15 percig ők is kosztoltak, birkóztak és vitatkoztak tőlünk pár méterre...

Miután a konda elment 10 percre rá egy körülbelül húsz egyedből álló rudli érkezett a rétre. Enyhén riadtak voltak, mivel egy kan disznó is volt a mezőn, de egy idő után a disznó elment. A szarvasok jóideig elidőztek a lestől nagyjából 40 méterre.

Ezután két órás várakozás következett. Jellemzően ez az az időszak amikor semmi sem mozog.
Viszont 15:45-kor eljött a disznók ideje. Újra megérkezett a konda. Innentől kezdve egészen 19 óráig folyamatosan itt voltak. Néha többen, néha kevesebben. Voltak félemetes pillanatok, amikor a "falkavezér" koca 5 méterre farkasszemet nézett velünk. Olyan is volt, hogy a sátor mögé került be egy koca, és ott röfögött. A kismalacok produkálták magukat. Egyik pillanatban vagy aludtak, vagy birkóztak és ettek. :) Készültek fotók és videók is, az egész délutánt végig videóra vettem.
19 óra: a fény már igen kevés, iso 3200 felett készítem a képeket, viszont a disznókat nem zavarja, hogy mi már csomagolunk a sátorban (csörgünk-zörgünk).

Kiszállunk a sátorból, erre már elmennek, de akad egy-egy amelyik még így is kíváncsian néz kifelé az erdőből. Az erdőből már sötétben sétáltunk ki. A parkolóban elbúcsúztunk Istvántól. Még egy két órás út állt előttünk.

23 órára haza is értünk. Óriási élmény volt (megint)! Köszönjük Istvánnak!